Az amerikai nemzeti öntudaton esett legnagyobb sebet, vagyis a vietnami háborút már számos könyv, film és persze játék boncolgatta az elmúlt harminc évben. A dús növényzetű, párás környezet és a valós háború borzalmai feladják a leckét a játékfejlesztőknek...
A Dice (ne kérdezzétek, hogyan jön ki ez a Digital Illusions névből...) előtt tehát nagy kihívásként állt a kitűnő BF1942 második részének elkészítése, amelyet világszerte több ezer rajongó vár kiéhezve. Nem is sokat teketóriázott, s nem követte azt a manapság divatos fejlesztői trendet, hogy minduntalan eltolja játéka megjelenését. Alig egy hónappal a tesztelt béta-lemezek után a szerkiben landolt a végső verzió három CD-je is, kivesézésre készen.
Zászlófoglalás stopper nélkül A szó szerint, bár nem a klasszikus értelemben vett "capture the flag", amelyet a BF1942 vezetett be a játéktörténelembe, tökéletesen megfelel az igen élvezetes játékmenethez: az egyes területeket most is a zászlóhelyek elfoglalásával tudjuk megszerezni. Okos újításként ezúttal egy kis visszaszámláló jelzi, mennyi ideig kell még a póznánál ácsorognunk ahhoz, hogy az a mi fennhatóságunk alá kerüljön. Ha egy bizonyos időt már ott töltöttünk, de sajnálatos módon elpatkolunk, következő társunk attól az időponttól fogja folytatni a visszaszámlálást.
Az ellenség fő táborhelyénél el kell időznünk vagy másfél percet (az erős ellenséges tűzben ugye), míg el tudjuk azt foglalni, egy mezei zászlónál ez mindössze kb. fél perc. Ez így elsőre nem tűnik vészesnek, de amint elkezdjük a procedúrát, az ellenfél minimapján megjelenik egy felkiáltójel az ominózus zászlónál: ott bizony settenkedik valaki! Tuti, hogy mindenki egyből odacsődül...
"Csináld magad" mozgalom: indulj! A készítők törekvése a valósághűségre erősen megmutatkozik a pályakészítésben, hiszen mindegyik egy történelmi nagy ütközetet, összecsapást elevenít fel. Bár meg nem mondja senki, hogy mennyire sikerült hitelesen visszaadni az akkori környezetet, tény, hogy ez egy jó pluszpont. Nemcsak a helyszínek, hanem a szemben álló felek, konkrét csapatok is korhűek: a pálya indulásakor látjuk a hivatalos jelvényének képében, hogy az amerikaiak/szövetséges erők és a vietkongok melyik egysége bocsátkozott harcba anno. Van, hogy egy helyszínnel kétszer is találkozunk, például Quang Tri városa a háború évei alatt többször is gazdát cserélt. A pályák számával viszont nem vagyok túl elégedett, a 14 – amúgy igen nagy – terep kicsit karcsúnak tűnik számomra. Ezt ellensúlyozandó a játékhoz telepítéskor rögtön megkapjuk a Battlecraft (lehet, hogy a Blizzard perelni fog?) pályaszerkesztőt és a MOD Developer Tool nevezetű progit, amely csöppet sem meglepő módon a modok kifejlesztésére szolgál.
Az EA valószínűleg ezzel is szeretné nyújtani a BFV élettartamát: minél többet tudják moddolni a játékot, annál többet és tovább forog majd a köztudatban. Sosem voltam egy nagy pályakészítő, pályafutásom ezen a téren megrekedt a Stunts idejében, így erről nehezen nyilatkoznék: de ha érzel rá indíttatást, itt a lehetőség, hogy megtervezd magadnak a saját vietkongokkal és MIG-ekkel teletűzdelt négyszögletű kerek erdődet...
Egyelőre a kopterekre szavaznék... A nagy kiterjedésű pályákon, illetve a mai trendeknek megfelelően elengedhetetlen a járművek használata egy FPS-ben – ezen a téren hagyományosan jól domborít a BF. A korra jellemző, a szemben álló feleknél rendszeresített fontosabb hadigépeket mind megtalálhatjuk a játékban, s bár a légi alkalmatosságok kezelése még mindig nehezebb, mint dzsipet vezetni, a BF 1942-ben fellelhetőknél könnyebben boldogultam velük. A helikopter elég kezes jószág, bár nem képes gyors irányváltásokra, és könnyen himbálódzik, de tud egy helyben lebegni, és rakétákkal operálni az ellenséges tábor fölött.
Folyami járőrhajók is feltűnnek a játékban; ezek jól használhatók csapatszállításra és légvédelemre is, de nem kell maximálisan rájuk támaszkodnunk: a katonák olyan sebességgel úsznak, hogy az az érzésünk, az egész olimpiai úszóválogatottat besorozták egy kis távol-keleti edzőtáborba. Vannak tankok és mindenféle páncélozott járművek, de ezeknek a sűrű növénytakaró fedte és mindenféle meredélyekkel, folyókkal tarkított pályákon nem igazán vesszük hasznát, a bozótosból könnyen fenékbe lehet őket durrantani rpg-vel, a vizes területeken meg szépen elsüllyednek. Azért a BTR 60-as páncélozott csapatszállítót igencsak érdemes igénybe venni a vietkongok oldalán: először is kétéltű (hasít a vízen, mint egy motorcsónak), van fedélzeti gépágyúja, és a szállított emberek az ablakok mögött rejtőzve minden további nélkül kilőhetnek a környékre.
Lesz mire költeni a húsvéti locsolópénzt A kinézetre egyáltalán nem lehet panasz, elefántfű meg jó adag fa van mindenütt, nyakon öntve nagy adag sáros lével. Nyakatekert mondatom alapján levonhatjuk a következtetést: a vietnami feelinget sikerült maximálisan visszaadni, bár nekem a víz megjelenítése nem jött be. A tenger kékes, enyhén hullámzó felszíne még csak-csak oké, de az agyagos-zavaros Mekong-utánérzés némely pályán csak mint kígyózó, nagy, barna szőnyeg jelenik meg: pfujj! A sok levél és fűszál (főleg jó sok botot adva a játékhoz) megfelelően le fogja terhelni karácsonykor kicombosodott vasunkat: bár sokat optimalizáltak a motoron a legutóbbi béta óta, csodára azért senki se számítson. Igaz, nincs szükség a 3 GHz-es proci/1 GB RAM/9800 Pro kombóra – ám ha nem figyel legalább egy 2,5-es CPU és egy GeFFX a gépházadban, játszható sebesség mellett sajna nem fogod szebbnek látni a helyzetet a BF1942-nél.
Rambócsapdák rulez A már említett, valós csapatok forgatta valódi fegyverek nagyon jól néznek ki, és hihetetlen erősek is, elég pár lövést megereszteni egy könnyűgéppuskából, és máris eldől az ellenfél (ilyenkor egyébként az elpatkolás helyén megjelenik egy sírkereszt az adott karakter sisakjával/szalmakalapjával és fegyverével). A csúzlik újratárazása közel sem egyforma sebességgel történik: a nagy kaliberű, sok töltényt hordozó fegyverek, így például az M60 vagy az RPD töltési ideje jóval hosszabb, mint egy AK47-esé. Ez teljesen természetes, hiszen a teljes töltési mechanizmust mi is végigkövethetjük, amint tárat cserélünk: van macera egy kéziágyúval rendesen... A sok fegyver a szokásos csoportokba sorolható, azaz vannak pisztolyok, puskák, gépfegyverek, rpg-k, kések (jó, a mezítlábas vietkongoknál rizsarató kasza van...) a legvégső esetre, ha már mindenből kifogytunk stb. Létezik azonban egy-két mocskos kis trükk, például kommunista barátaink mérnökei bevethetik a "pungi stick" nevű csapdát: tulajdonképpen egy csomó helyes fakaró, amely egy dzsungelbéli ösvényre telepítve tökéletesen beleolvad a környezetbe. Csak azt vesszük észre, hogy beleszaladtunk valamibe, de akkor már rég késő...
No, BOTorkálj csak oda, fiam! Alapvetően multira kihegyezett játékról van szó a BFV esetében, de a botok szerepe korántsem elhanyagolható. Nem rendelkezik mindenki (főleg itthon) szélessávú neteléréssel, single-ben is élvezhetővé kell tenni hát a játékot, ez egyértelmű, főleg mivel egyszemélyes hadjárat egyáltalán nincs benne. A bétában a botok csak puskával felszerelt madárijesztőként tündököltek, jogos volt hát a reményem, hogy mostanra megváltozik a helyzet. Sajnos csalódás ért: a gépi ellenfelek csiszolása kimerült abban, hogy sasszeművé tették őket a kedves fejlesztők, így a sűrűben való rejtőzködést tartogassuk a multipartikra, mert a botok úgy kiszúrnak minket ezer méterről, mintha narancssárga köztisztaságimunkás-mellény lenne rajtunk. Ha pedig kiszúrnak, pontosan le is lőnek gyorsan. Tökéletesen eleget tesznek beszkriptelt belső, egyes számú direktívájuknak, miszerint "foglalj el minden járművet azonnal", de ekkor életbe lép a misztikus "dekkolj csöndben a dzsip ülésén, és ne moccanj" mozgatórúgójuk, és megette a fene az egészet. Ez talán egyedül a légi járművekre nem igaz – azokat még úgy-ahogy elkezelgetik, meg még támadnak is velük. A fejlesztők ígértek mindenféle fejlesztett, játék közbeni botparancsokat, amelyekkel majd csatába küldhetjük hős zombihadseregünket. Nos ez csak félig-meddig sikerült: gyengéd parancsunkra például elhagyják a járművet, amelybe bevackolták magukat, de ha nem figyelünk, azonnal visszamásznak. A "request pickup" (magyarul talán "fuvart kérek"-nek mondanám) parancsra pedig volt, hogy pimaszul visszarádiózott a delikvens: "negative". Hát köszi.
A parancsok/rádiózások egyébként jól lettek csiszolva: ha "mondunk" valamit, a minimapon a minket jelző kisnyíl sárgán felvillan – könnyebben azonosítva ezzel a beszélőt. A rádióspam – amikor valaki ezerszer nyomkodja például a "go-go-go" üzenetet – elleni védekezésül pedig az elkövetőt kis időre letiltja a játék, s bár játszani, lőni tud, üzenni már nem. Netes multizás közben kifejezetten hasznos.
Zene füleimnek Az előző számban már áradoztam a BFV zenéinek fantasztikus hangulatteremtő erejéről, ezt most is csak ismételni tudnám. Játék közben sem kell megválnunk a zenéktől, a rádiós magnó minden jármű szériafelszerelése a mopedtól a vadászgépig... :)
A rádiós hangok a BF1942-nél jobban tetszenek: ugyan csak az amerikai erők szövegelését értem (bár már erősen gyúrok a távol-keleti nyelvekre, de mégnem leszek egy Leslie L. Lawrence...), az iszonyú lazán leadott dumák is jól fokozzák a beleélés szintjét. A fegyverek hangja jól megkülönböztethető egymástól, tudni lehet belőle ki és milyen kasztból áll a veled szemközt lévő óriáspáfrány mögött (anno gondja is támadt ezzel néhány amerikainak, mert volt, aki zsákmányolt – a kincstári M16-nál jóval megbízhatóbb – AK-val lődözött, s harc közben a sűrűben saját bajtársai tüzeltek rá a hang alapján).
A töltények becsapódási hangja abszolút a célzott felülettől függ: nagyon szépen csobog a vízre leadott lövés, de igazán élethű hangjuk a fémtárgyakon (pl. hordó) gellert kapott és pattogó golyóknak van. Apróságok, de sokat számítanak.
Végszó: irány a net! Egyjátékos módban senki sem fogja eldobni magát a
Battlefield Vietnam
tól, de a neten aztán fordul a kocka. Aki a BF1942-t élvezte, annak garantáltan tetszeni fog ez is, de azért radikális nagy változtatás híján nem fog hirtelen tízezrekkel nagyobb tömeg játszani vele rendszeresen a szervereken. De ne nekem legyen igazam – ha rajtam múlna, átmosnám a szerki agyát, hogy a CS helyett most már mindig ezt toljuk... Ami viszont tuti: a GS Tábornak megvan az első hivatalos kombója.
88%
AJÁNLOM AZ OLDALT
